Gárdonyi Géza: Egri csillagok

A REGÉNY FELVEZETÉSE

A regény cselekménye közel két évtizedet fog át: 1533-ban Dél-Bakonyból indul, s az 1552-es hatalmas túlerővel szemben aratott egri végvári győzelemmel zárul. Bontott, sokszor párhuzamos vezetésű az első három rész cselekményszála, melynek során a jobbágyfi Bornemissza Gergely felcseperedik, Cecey Évában párra talál, királyi hadnaggyá emelkedik. Kalandregény, hősi és szerelmi történet, színes és széles tablókban kibomló histórikus korrajz keveredik a bevezető részekben. A két fő részben előadott, tömbszerűen megformált egri események viszont prózai hőskölteményekre emlékeztetnek. A fiatal olvasót a hadi események tárgyszerűsége, s főként Tinóditól merített dokumentumok, a hősiesség, árulás, titok, csataleírások és hősök monumentalitása egyaránt megragadja.

GÁRDONYI GÉZA ÉLETRAJZA

Agárdpusztán született 1863-ban. Édesapja, Ziegler Sándor a szabadságharc lelkes támogatója, vagyonát fegyvergyár létesítésére áldozta fel. A család szinte az egész országot végigvándorolta. 1870 tavaszán érkeztek a fővárosból Sályba, ahol szokatlanul hosszú ideig, három évig maradtak. Gárdonyi így ír erről: “hét esztendős voltam,,, mikor vidékre kerültünk. A falu, ahol apám állást foglalt, Borsod megyében van, erdők között”.  Itt kezdte iskoláit az író, ennek emlékét ma tábla őrzi Sályban a volt népiskolán. 1873 tavaszán a Ziegler család Hejőcsabára, a ma Miskolchoz tartozó településre költözött, Gárdonyi itt fejezte be a negyedik elemit, s a nyarat is itt töltötték. (Emléktábláját itt is megtalálhatjuk.)
A középiskolát az ország több városában, köztük Sárospatakon végezte. 1882-ben fejezte be tanulmányait Egerben, a tanítói oklevél megszerzése után a Dunántúlon tanított (Karád, Devecser, Sárvár). 1885-től újságíró Győrben, Szegeden, Budapesten.
1897-ben Egerbe költözik, itt írja leghíresebb regényeit ( Egri csillagok, A láthatatlan ember, Isten rabjai)
1922-ben halt meg, kívánságára a várban temették el. Sírján egyetlen mondat olvasható: “Csak a teste”. Egykori lakóháza ma múzeum.

Gárdonyi Géza

TARTALOM

Első rész: Hol terem a magyar vitéz?

1533-mat írunk. A patakban egy fiú és egy leány fürdik. Ha valaki meglátná őket, lenne ám nagy nemulass, ugyanis a leányka Cecey Péter gyermeke. Jó kapcsolatban van Gergő és Vicuska. Egyszer csak látják, hogy jön egy török. Bebújnak egy galagonyabokor mögé, és reszketve várnak. A török megpróbálja kicsalogatni fügét kínálva a ló tulajdonosát, de nem jár sikerrel.Végül elkötözi a szürkét. Mindkét gyermek elsápad. Gergő bátran kibújik a bokorból, és a török után kiabál, hogy az az ő lova. A török elmosolyodik. Odahívja magához a gyerekeket, s elrabolja őket. A rabokkal teli kocsin egy tizenhét év körüli lány vigasztalja őket. Cecey úr a szérűn pihen. Jobbágyai birkát nyírnak, oldalukon karddal. Egy darutollas, erős legénynek mutatkozott be neki, és jól elbeszélgettek. Dobó is ott volt és elmesélte, hogyan vált kőtömbbé Mórék vára. Hirtelen eszükbe jutott Vicuska. Pánikhangulat alakult ki, mindenki őket kereste. A patak mellett megtalálták a ruháikat, ezért azt hitték, hogy belefulladtak. Margit egy rongybabát is készített Vicuskának. Gáspár türelmetlen volt. Az erdőben megálltak, és a törökök tüzet rakattak a magyarokkal. A rabszolgák ételt is készítettek, de amiért túlpaprikázták, nekik kellett megenni. A janicsárok aszúbort ittak. Gergő feltalálta magát, és megszökött pajtásával. Ceceyék már kezdték feladni, mikor megérkeztek a gyerekek. Áldották is a kis Gergőt. Még egy pénzzel teli török lovat is szerzett. Dobó fiának fogadta Gergőt. Kiderült hogy közben leszúrták Gergő édesanyját. Találtak Gergőnek is egy kardot, emiatt Gergő nagyon jól érezte magát. A pap kiszabadította a megkötözött Jumurdszákot cserébe a talizmánjáért. Megérkeztek. Csupa holttest. A pap anyja is köztük volt. Két napon át csak temettek. Másnak megérkeztek Török Bálinthoz. A pap és Bálint a jövőjüket tervezgették.

Második rész: Oda Buda!

Nyolc év telt el. Reggel Gergő nem találta a papot, csak egy levelet az asztalon. Olvasás közben szinte kővé dermedt. Elhatározta, hogy ő látni akarja a szultánt. Elindult egy nagy szikla mögé. Jöttek a törökök több tízezrével, csoportokban. Tulipán mindegyik csoportot megnevezte. Csak egy hatalmas robbanás történt, többet se nem hallottak, se nem láttak. Előterelték Gergelyéket. Ráadták Tulipán furfangos bilincsét. Gyalograb lett belőle. Gergely egyességet kötött Hajvánnal: a fiú elolvassa, ami a pergamenre van írva, Hajván pedig kiszabadítja Gergelyt. Jumurdzsák meglátogatta a papot, és az amulettjét követelte. Gergely Ceceyékhez ment, és megértette, hogy Vicus már soha nem lesz az ő felesége. Budáról a török segítségével kiűzték a németet.  Gergely szó nélkül elrohant tőlük. A diák a palotához sietett, ahol Vica tartózkodott. Beosont az egyik sikátorba. Megpillantotta az ő Vicuskáját. Neki akarta adni a török gyűrűt, de az nagy volt Vicára. Megegyeztek, hogy minden nap ebben az órában találkoznak. Ali aga délben a főurakat járta sorba. Gergely a szultáni hintó mögött lovagolt. A törökök hatalmas pusztítást végeztek a templomban. Elbúcsúzott egymástól a két szerelmes. Tíz nap múlva a szultán is útra kelt. Török Bálintot vitte magával rabláncon.

Harmadik rész: A rab oroszlán

A Berettyó vize véres volt. A bokrok közt egy vérző férfi és egy öreg mosdott. Dobót már régóta ismerte. Dobónak több jutalomért cserébe fegyvert ajánlott a vitéz. Megmotozták a török holttesteket. Lassan elindultak. Konstantinápoly déli sarkán áll egy régi vár. A vár kertjében két ősz hajú rab üldögélt. Török Bálint volt az egyik. Később mindketten aludni mentek. Bálint nem tudott aludni. Éjjel Mekcsey érkezett Gergelyhez. Azon tanakodtak, hogy mit írjanak Dobó kardjára. A másik kard Gergelyé lett. Néhány nap múlva Dobó betoppant a Cecey-házba. Török Bálintról kérdezősködött. Megkérték Sebőköt, hogy játssza el lanton az urának kedves dalokat. Mekcsey azzal az ötlettel állt elő, hogy ő fogja kiszabadítani Török Bálintot. Reggel megállapodtak, hogy vele megy még Török Jancsi is. Kiderült, hogy Évát kényszerítik Fürjes Ádám feleségének. Készen volt a terv, de Törökné semmit sem sejtett. A kastélynál Mekcsey hatolt be elsőnek. Gergely a kertet nézte. Egy kövér marhát sütöttek. Gergely is kapott belőle egy darabot. Utána felfutott az öreg Ceceyhez, és könyörgött neki, hogy nem Ádámnak adja leányát. Nem sikerült meggyőznie, viszont az örökségét megkapta. Kezdetét vette a vacsora, ahol a menyasszony pompás dalokat énekelt. Este egy nagy árnyék jelent meg. Vica volt az. Egy májusi estén két török lovas érkezett a drinápolyi karavánszerájba. Gergelyék megint kieszelték a tervet, miszerint ő játssza el a rabot. Reggel meg is szöktek. Ennek a hírnek a hallatára az aga huszonkét szpáhit küldött utána. A kocsit felrobbantották, és rettentő sok halott maradt. A dervis Jumurdzsák volt. A konstantinápolyi országúton öt magyar lovas száguldott, köztük Vica is. A fiatalok megesküdtek Isten színe előtt is. Este Hunyad várába érkeztek. Itt a tisztelendő úr is megeskedte a fiatalokat. Három nap múlva útra keltek. Hatalmas volt a tömeg. Ez segítette be őket. Jumurdzsák szúrósan nézte Gergelyt. Maylád szerint új rabok érkeztek. Az egyikkel az asztalnál találkoztak. Móré László volt a neve. Török Bálint két hátig nem mozdult ki a szobájából. Úgy nézett ki, hogy Bálint szabad lesz. Mikor már a teremben voltak, a szultán lépett be oda. Felajánlotta Bálintnak, hogy legyen Buda pasája. Bálint viszont nem fogadta el. Még mielőtt a perzsa gyászmenet elvonult volna, Gergely és Éva elindult. Gergely figyelmeztette Mekcseyt és a cigányt, hogy baj van. Futottak. Megálltak, és hallgatóztak. Mindenhol csönd lett. Csónakba ültek. Már a közelben lehettek az üldözők. Közben Jumurdzsákék is találtak egy csónakot. Jó tervet eszeltek ki, ami később meg is valósult. A törökök csónakja tűzi szökőkúttá vált, majd felfordult. A Héttorony előtt ’olasz énekesek álltak’. Török Bálint is eléjük állt, de nem énekeltek. Török Jancsi sírva borult édesapjára. Később tanakodni kezdtek. Gergely töröknek álcázva magát útnak eredt. A bég kijött. Egy kisebb csete-paté következtében majdnem elkapták Gergelyéket, de ők elvegyültek a tömegben. Július közepe körül Veli bég Mohácsra ért sziliárdjaival, és ötven aknászával. Egy közembernek fontos jelentenivalója volt a bég számára. Az egyik agával továbbította azt. Az üzenet lényege az volt, hogy neki gyanúsak az ’olaszok’. Érveket is hozott fel a bég meggyőzése érdekében. Ez sikerült is neki. Parancsot adott a bég a ’kutyák’ elfogására. A szilidár két óra múlva lihegve jött vissza: megszöktek az ’olaszok’.

Negyedik rész: Eger veszedelme

Nyolc év telt el. Éva ura ruháiból válogat egy külföldre utazó diák számára. Az egyik ruha zsebében talált egy Eger váráról készült rajzot. Miklós diák elmagyarázta neki azt. Éva azt tervezte, hogy az alaprajzot elküldi édesapjának, és Gergelynek. Balogh Tamás érkezett. Gergelyt kereste. A gyűrűről kérdezősködött a jövevény. Szóba elegyedtek, majd Éva képet mutatott uráról. Miután elment az idegen, Éva előtt felcsillant egy név: Jumurdzsák! Elájult. Amikor magához tért, sietett fia, Jancsi védelmére. Éva a templomba is berohant, de Jancsit nem találta. Szeptember ötödikén Gergely a siroki vár alatt ébredt.A szemben jövő kassaiaktól megtudta, hogy Szolnok a töröké. Eger közelébe értek. Dobóhoz ért Gergely és el kezdtek beszélgetni. Mekcsey és csatlakozott hozzájuk. Dobó bemutatta Gergelynek a várat, s környékét. A vár alaprajza hasonlított egy teknősbékára. A templom át volt alakítva katonai célokra. Végezetül egy hatalmas ágyút is megtekintettek. Szeptember kilencedikén rossz idő volt. A várba élénk nyüzsgés uralkodott. Bakocsai híre szerint már a közelben jár a török had eleje. A hír hallatára a vár zajongó méhkassá vált. Egy paraszt levelet hozott a töröktől Dobónak. Összehívatta a vár népét és felolvasta a levél tartalmát, annak ellenére, hogy sejtette a tartalmát. A levélben alku állt. A ’postást’ tömlöcbe vetették. Félóra múlva megtelt a terem. Jelezték az őrök, hogy a török már Eger felé vonul. Gergely felolvasta a vár adatait. Ezután mindenkinek meg kellett esküdnie. Megbeszélték a haditervet. Csupa elszánt magyar katona… Azon az estén Dobó mindenkit megvendégelt. Mekcsey és Dobó buzdították vérük szülötteit. Kiderült, hogy Török Bálint meghalt. Tizenegy órakor jelentették, hogy a török Makláron van. Gergely száz katonájával ment ’jó éjszakát mondani a töröknek’. Megkezdődött a kis csata. Győzedelmesen, zsákmánnyal tértek vissza. A bezsákmányolt tárgyakból vásárt rendeztek. Másnap reggel lángolt a város. Dobó gyújtatta fel, és verette le a tetőket, annak érdekében, hogy a töröknek ne legyen mit felgyújtania. A török szinte ömlött dél felöl. Lukácsot, s seregét vélték felfedezni, de már késő: a török elállta a kaput. Ágyúval kezdték el lőni a várat. Nem lőttek vissza, mert vasárnap volt. Következő nap viszont annál inkább. A cigány valószínűleg megbánta, hogy eljött a várba. Másnap a török már háromszor annyi ágyút állított fel. A török még nem kezdeményezett harcot. ’Minek neki a város? A vár kell! Akié a vár, azé a város is’. Negyedik nap betörtek a városba. A templomokat is szétverték. Gergely száz emberrel gyors harcot indított. A magyar lovasok egyértelműen erősebbek a törököknél. A magyarok elfogtak egy kundot. Kihallgatták, majd tömlöcbe vetették. Dobó éjszaka ellenőrzést tartott. Ezen az éjszakán valaki azt kiáltotta Gergelynek, hogy nála van a kisfia, Jancsi, és csak a gyűrű ellenében adják ki. A fiú nem volt velük. Másnap hatalmas ágyúgolyózások közepette kelt fel a nap. A konyhába is becsapott egy. Nagyon sok bomba zúdult rájuk aznap. Este elkezdték a kőművesek helyrehozni a falakat. Közben levél jött a királytól. A második hét végén egy paraszt közeledett a vár felé, kezében egy levéllel. A levelet elégedték, a parasztot pedig kalodába záratta Dobó. A vár népe már alig győzte a vakolást. Nagy Lukács vágtatott a vár felé. Nehezen, de bejutott. Bolyky Tamás halálos sebet kapott, s meghalt. Virradás után megindult az ostrom. Létrákkal is próbálkoztak. Zoltay lelkesített mindenkit. Hemzsegett a török. Egy akindzsi kitűzte a zászlót a toronyra. Fél percig sem lobogott ott. Sokan megsebesültek. Eger bírója meghalt. A város lobogóját terítette Dobó a holttestre.

Ötödik rész: Holdfogyatkozás

Valaki közeledett a Szarvaskői-vár felé. Szalkay leszaladt a csigalépcsőn. Réz Miklós volt, s ’Bornemissza János’. Egerről kérdezősködtek. Szalkay megvendégelte őket. János minden áron a várba akart jutni, akár föld alatti utakon is. Kiderült, hogy a férfi Gergely felesége, Éva volt. Tanácsért jött, mert a török elrabolta fiukat, s csak a talizmán ellenében adja vissza. Kiváló tervet eszeltek ki. Egy fiatal deli vezette zsákmányait: egy ökröt, és egy rabot. A deli Éva, a rab Réz Miklós. Elérkeztek egy diófához. Ökrüket sátorra cserélték, s tanakodtak. Éjszaka elmozdították a malomkövet, s mászni kezdtek az alagútban. Végül két irányba vezetet az út, de mindkettő be volt szakadva. Éva ismertette Miklóssal haditervét. Megint egy paraszt ballagott a vár felé levéllel a kezében. Tömlöcbe vetették. Paksy kétszáz emberével kirontott. Tíz magyar legény gyáván megadta magát. A török hóhér mindet kivégezte, kivéve Paksy Jóbot. Néhány katona a kocsmában itta részegre magát. Gergely aggódott kisfiáért. A cigány úgy hallotta, hogy Hegedüs rendszeresen kibeszéli Dobót. Mindenki boldog volt, ugyanis a lovasság elhúzódott a vártól. Mekcsey a cigányt bízta meg, hogy figyelje Hegedüst. A víztárolónál lebuktatták Hegedüst néhány katonával. Tömlöcbe vetették őket. Közben pár törököt is elkaptak. Másnap friss hányású föld vette körül a várat. Dobó összehívott néhány embert ítélkezés céljából. Mind a három legényt, és Hegedüst is végighallgatta. Kiderült, hogy Hegedüs volt az, aki fel akarta adni a várat. Felakasztották. Két napig csak ástak Éváék. Reggel azonban egy szolga benézett a sátrukba, és látván, hogy nincsenek ott, szaladt ezt kihirdetni. Közben Miklósék tovább ástak. Egy ali és egy aga ’köszöntött’ rá a pihenő Éváékra. Miklósnak kellett vezetnie az agát. Az Évát őrző ’álőr’ Varsányi volt. Ő segítette tovább Évát. Közben Miklós tovább vezette a sereget, mikor a puskaporos terembe értek. Itt belecsapott egy égő fáklyát az egyik puskaporos kádba. Hatalmasat robbant. Dobó ötletére levessel locsolták a felfelé törtető törököket. Évát az egyik terembe fektették. Aludt. Dobó nem ismerte őt. Este beszélt Évával, és megegyeztek, hogy nem szólnak Gergelynek, hogy ő itt van. Éjjel ismét hordta a török a földet. A törökök úgy szállították a rőzsét, hogy közben a fejük fölé deszkát emeltek. A török most hordókat fosztott meg a bortól, és azzal védte magát. A török útja a vár felé elég jól haladt. Gergely az egyik ablakban egy ismerős szempárt vett észre, de úgy érezte, hogy csak képzelődött. Gergely pokolgépeket gyártott. Ötven darab készült el belőle. A török minden éjszaka épített. Varga János incselkedett a törökkel. Gergely ördögkereke jól bevált, sok török pusztult általa. Harminckettedik napja ostromolja a török a várat, de a várvédők lelkesek. A püspöktől jött levél. Megérkezett a negyedik követ is a töröktől. A levelet elégették, a parasztot pedig vasba verték. Éjszakai ostrom következett. Mekcsey feje erősen vérzett. A török úgy törtetett a vár felé, mint egy teknősbéka. Ez védte őket az ördöghordóktól is. Gergely régi tanítójával, Gábor pappal találkozott, viszont a pap nem ismerte meg régi tanítványát, ezért agyonütötték. Alkonyatkor ért véget a nagy ostrom. Varsányi, a kém jelenteni jött: a törökök el vannak keseredve, nincs élelmük, és még soha nem láttak ilyen fegyvereket. Felcsillant az egri várvédők számára a remény. Sok volt a magyar áldozat, de a török még több! Másnap reggelre virradóan viszonylag sokáig aludtak a vitézek. A hegyeknél gyűlt a török. A magyarok misére készülődtek. Mindenki a legszebb ruháját vette fel. Nem a töröknek, hanem a halálnak öltöztek így ki. A mise végén kezdetét vette a csata. Már hozzák is az első sebesülteket. Baloghné, és Éva is segít a sebesültek ápolásában. Baloghné fia meghal. Baloghné is elesik. Nagy már a küzdelem. A nők is harcolnak. Éva levette az elesett fiúról páncélját, szerzett kardot, és harcba indult. Jumurdzsákot is meglátta egy kis időre. Évát fejen üti egy török, és elájul. Éva egy szobában ébredt Gergely mellett. Három napig hordták a halottakat. Köztük volt Cecey úr is. Másnapra elvonult a török. Mindenki felszabadult. A török kisfiút visszaadták édesanyjának, Jancsit pedig Évának. A két nő kezet fogott. Sukán számlálása szerint 12000 ágyúgolyó volt a falban. Bornemissza Gergely lett a vár főkapitánya!

ELEMZÉS

Keletkezési körülmények

1899-1900-ban írja. A Pesti Hírlapban folytatásokban jelenik meg.1901-ben könyv formájában is kiadják.

Célja

Példát keres a történelemben a hűségre, hazaszeretetre, kitartásra, s ezt az egri várvédők odaadó küzdelmével példázza.

Történelmi háttér

-1521-től folyamatos török támadások

-1541-az ország három részre szakad:

Magyar Királyság,

Oszmán Birodalom

Erdélyi Fejedelemség

-1552-Eger ostroma

-Közel 150 évig fosztogat a török

Helyszínek

-Keresztesfalva

-Szigetvár

-Mecsek országútja

-Buda

-Héttorony

-Debrecen

-Gyalu(Izabella téli szállása)

-Sopron

-Eger

Varsányi Miklós (Dobó kéme, levélhordója) jellemvonásai

Bátor: a kémkedések alatt nem félt a török közelébe menni

Talpraesett: Évával kiváló tervet eszeltek ki

Önfeláldozó: életét is kockára tette, amikor meggyújtotta a puskaporos hordót

Kitartó: nem adta fel soha az ásást

Tulajdonságok

Hős: Bornemissza Gergely

Rokonszenves: Vicuska

Ellenszenves: Jumurdzsák

Bölcs: Dobó

Együgyű: Hajván

Áruló: Hegedűs

Tiszteletre méltó: György barát

Három fontos tárgy, melyeknek végigkövethető útjuk:

-gyűrű

-kard

-térkép

Vázlat

I.HOL TEREM A MAGYAR VITÉZ?

-Gyerekrablás

-Gergő kardot kap Dobótól

-Kegyelem az amulettért

II.ODA BUDA!

-A szerencsétlen robbantás

-Gergely török fogságban

-Oda Buda! (Török Bálint fogságban)

III.A RAB OROSZLÁN

-Török Bálint raboskodása

-Az ’olaszok’

IV.EGER VESZEDELME

-Jancsikát elrabolják

-Eskü

-Az ostrom kezdete

V.HOLDFOGYATKOZÁS

-Alagúti kaland

-Csata

-Erkölcsi győzelem

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

Szereplők:
A Pál utcai fiúk: Boka, Nemecsek, Geréb, Weisz, Kolnay, Barabás, Csele, Leszik, Csónakos, Geréb, Richter, a vörösingesek: Áts Feri, a két Pásztor…, Janó, a tót, tanárok, szülők, cselédek, szomszédok, őrök, orvos, ügyvéd, édességárus, diákok, járókelők…

I. rész

A regény elején rögtön megismerkedünk az osztályban a kémia órán a főbb szereplőikkel.
A kísérlet közben megszólalt az utcáról egy zongor-verkli, és minden figyelem odalett. Tavasz volt és a nap már csalogatta ki a fiúkat a szabadba. Délután gyűlést szerveztek és elnökválasztást. Az iskola előtt Csónakos megpróbált alkudni az olasz édességárussal, majd Nemecsek mesélte el, hogy a két Pásztor elvette a játékgolyóit, amiből kettő üveg volt, és erre még Boka is felháborodott. Ha egy erősebb fiú elveszi egy gyengébbnek a dolgait, azt einstand-nak nevezik “különleges pesti gyerekszóval.” Mindenki érezte, hogy ezt már nem lehet annyiban hagyni.

II. rész

Megismerjük a grundot, ami a legnagyobb boldogság a pesti fiúknak a nagy házak rengetegében, ahol nem lehet sehol sem játszani.
A grund egy üres telek volt, aminek egyik végében egy tót fát őrzött, és ami a Pál utcai fiúk főhadiszállása és játszótere volt. A grundon voltak erődök, amiket Boka parancsára, mert ő volt a kapitány, erősítgettek, de az erődöket Nemecsek és Csónakos építette. A grundon mindenkinek megvolt a tisztsége, mint egy igazi hadseregben, azzal a különbséggel, hogy itt minndenki tiszt volt, egyedül Nemecsek volt közlegény. Azon a napon, amikor az elnökválasztás volt, először ért Nemecsek a grundra és meglátta Áts Ferit, aki elvitte a zászlót. A fiúk, amikor egyenként megérkeztek, újra elnököt választottak, ezúttal is Bokát, bár volt 3 ellenszavazat, és elhatározták, hogy meglátogatják az ellenfél, a vörösingesek főhadiszállását, a Füvészkertet.

III. rész

Boka Nemecsekkel és Csónakossal indult el a Füvészkertbe, hogy egy papírlapot hagyjanak ott, amin ez áll: Itt jártak a Pál utcai fiúk.
Nem volt könnyű terep a Füvészkert. Hatalmas kőfal vette körül, felnőtt, éjszakai őr is vigyázott a kertre. Volt egy rom és egy sziget a közepén, amit csónakkal vagy a hídon lehetett megközelíteni, de ott két őr állt a vörösingesek közül. A fiúk nehezen jutottak előre, csalános volt a térség, az őrökkel is vigyázni kellett és a Füvészkert őre is nagyon szemfüles volt. A szigetre csónakkal jutottak be végül és Nemecsek beleesett a jéghideg vízbe és bőrig ázott. A csónaknál otthagyták Csónakost és Nemecsek és Boka kúszott tovább a helyre, ahol a vörösingesek tanácskoztak. Ekkor meglátták a vörösingesek közt Gerébet és ki is hallgatták, ahogy mindent elmond a grundról, amit a vörösingesek meg akarnak szerezni. Mikor elmentek, Boka kitűzte a papírt és rohantak vissza Nemecsekkel. A vörösingesek hamar észrevették, hogy ottjártak, és utánuk iramodtak. A három fiú egy üvegházba menekült, ahol Nemecsek ismét a hideg medencében kötött ki. Végül sikerült elmenekülniük a Füvészkertből. Nemecseknek összeadtak a lóvasútra, hogy minél hamarabb hazaérjen, mert már jégé fagyott a márciusi széltől a vizes ruhákban.

IV. rész

Az iskolában mindenki az előző napi kalandot tárgyalta. Tudták, hogy a három fiú sikerrel járt, de nem tudták a részleteket, mert Bokából és Nemecsekből egy szót sem lehetett kihúzni, Csónakos pedig össze-vissza fecsegett és nagyokat lódított. Óra után Rácz tanár úr behívatta Weiszet, Barabást, Kolnayt, Cselét, Nemecseket, Richtert, Lesziket magához és felelősségre vonta őket a gittegylet miatt. Kiderült minden. A tisztségek, a feladatok, előkerült a pecsét, a zászló, a gitt, és Rácz tanár úr elkobzott mindent, és feloszlatta az egyesületet, valamint megtiltotta, hogy bármilyen egyesületet alapítsanak. Mialatt a kioktatást folyt, Nemecsek kikapart egy jó adag gittet, ami az új egylet alapja lehet. El is határozták, hogy a grundon közgyűlést tartanak délután. El is kezdték a gyűlést délután, de Nemecsek észrevette az áruló Gerébet, aki a tóthoz sompolygott a farakások közt. Nemecsek kihallgatta őket és megtudta, hogy Geréb szivarral lefizette a tótot, hogy kergesse ki a fiúkat a grundról, mert más fiúk akarnak ide jönni, akik mindig tudnak majd szivart, sőt forintot is adni. A tót belement.
Nemecsek nagyon feldúltan visszament a többiek közé, hogy elmondja Bokának, de ő még nem érkezett meg, ezért elé akart menni, mert azt gondolta, hogy ő talán még tud hatni Gerébre. Közben a gittegylet nem tudta, milyen fontos ügyben szaladgált Nemecsek, ők csak azt látták, hogy nem törődött a gyűléssel és elment, ezért gyávának és árulónak mondták ki, és beírták a nevét a fekete könyvbe, csupa kis betűkkel.
Közben Nemecsek az utcán elmondott mindent Bokának és még látták Gerébet, de amikor utána kiáltottak, az csak nevetve elszaladt.

V. rész

Két nappal később a Füvészkertben a vörösingesek gyűlést tartottak. Áts Feri, a vörösingesek vezére kihirdette, hogy holnapra tűzte ki a háborút. A raktáros jelentette, hogy a raktárból ellopták a pál utcaiaktól zsákmányolt zászlót, és hogy egy picinyke lábnyom volt a raktár körül. Meghallgatták Gerébet, aki elmondta, hogy megvesztegette a tótot, hogy harc nélkül megkapják a grundot. Áts Feri nagyon mérges lett emiatt, és gyávának nevezte Gerébet, de ő azt mondta, hogy ő bizony nem gyáva, ő velük tart és Pál utcaiak ellen. Gyávának nevezte a Pál utcaiakat, de ekkor leugrott Nemecsek a fáról, ahol addig rejtőzött és a szemükbe vágta, hogy közülük a legkisebb sem gyáva, hiszen Ő is ellopta a zászlót, és akár megverhetik, de ő nem fut el. Áts Ferinek nagyon megtetszett a bátor kislegény, és hívta, hogy álljon be közéjük. Nemecsek persze nem lett áruló. Kicsavarták a kezéből a zászlót, és mivel Áts Feri azt mondta, hogy túl kicsi a veréshez, hát megfürösztötték. A kicsi Nemecsek büszkén kiáltotta Geréb szemébe, hogy áruló, és mikor elment, tisztelegtek neki a vörösingesek, Gerébet pedig rögtön kizárták a csapatukból.

VI. rész

Boka kiáltványt függesztett ki a grunra a közelgő háborúról, és a fiúk lelkesedve várták a parancsnokot. Boka mindent elmondott, mindenki felesküdött a csapatra. Boka elmondta a haditervet és elmondta, hogy Nemecsek lett a hadsegédje. Ez ellen a gittegylet tiltakozott, de Bokát nem érdekelte az egylet. A kis Nemecsek azonban – aki már nagyon beteg volt és minduntalan köhögésrohamok törtek rá – nem akarta, hogy Boka is megvesse, hát elmondta, hogy miért is tartják őt gyávának. Boka megígérte, hogy a háború után tisztázza Nemecseket. Bár Nemecsek szomorú volt, hogy az ő becsületének ügyét elnapolták, engedelmesen teljesítette Boka utasításait. Megérkezett Geréb és könyörgött Bokának, hogy fogadják vissza, de Boka nem engedte vissza a fiút, aki sírva elment.
Miután egész délután gyakorlatoztak, kimondták, hogy aki a másnapi háborúból hiányzik, az szószegő. A gyakorlat után a gittegylet sürgős közgyűlést hívott össze, mert az elnök elfelejtette rágni a gitttet, ami kiszáradt. Ezt akarták kitárgyalni, de megérkezett Geréb apja, aki tudni akarta, hogy a fia valóban áruló-e vagy sem. A kis Nemecsek, aki a láztól már nem is volt magáná,l azt mondta, hogy Geréb nem áruló. Geréb apja boldogan tért haza, Boka pedig hazakísérte Nemecseket, aki már alig állt a lábán, és hallucinált a láztól.

VII. rész

Másnap latin órán Rácz tanár úr is észrevette, hogy a fiúk majd kibújnak a bőrükből. Az egész iskola lázban égett, sokan részt akartak venni a csatában, jelentkeztek, harcolni, kémkedni vagy csak nézőnek, de Boka nem engedett maguk közé idegent. Mentek a grundra gyakorlatozni. Geréb levelet küldött a cselédjükkel, hogy kihallgatta a Füvészkertben a vörösingeseket és megtudta, hogy azok csak másnap támadnak, és elküldte Nemcseknek az új könyvét, amit apjától kapott, mert kiderült róla, hogy mégsem áruló. Kérte, hogy fogadják vissza és bocsássanak meg neki. Boka visszafogadta Gerébet, és beállt mindenki a helyére. Követek érkeztek a vörösingesektől, akik elhozták a hadüzenetet, megállapodtak a harc szabályiban és megkérdezték a bátor Nemecsek címét. Meg is látogatták a kis Nemecseket, aki lázasan feküdt otthon és nagyon elszomorodott, amikor megtudta, hogy már másnap lesz a háború, és akkor ő kimarad abból.

VIII. rész

Gyönyörű nap volt a háború napja. Hatalmas volt a sietség az iskola után, és háromnegyed kettőkor már mindenki a helyén volt. Boka elmondta, hogy kissé megváltoztatta a haditervet és egy sáncot ásatott, ahol a legerősebbek megbújnak majd, és onnan támadnak az ellenségre. Fél háromkor megérkezett az ellenség, és csak a csapat egyik része támadott az idősebb Pásztor vezetésével. Áts Ferivel a vörösingesek másik felével a jelre várt, hogy majd akkor támadnak, ha Pásztorék már győztek. Pásztorékat azonban legyőzték a Pál utcaiak és egyenként bezárták őket a tót kunyhójába. Hiába várta Áts Feri a trombitajelet, az nem jött. Aztán azt hallották, hogy a Pál utcaiak éljeneztek. Erre berontottak és bizony hiába voltak kevesebben, teljesen pihentek voltak a Pál utcaiak seregével szemben. Nagyon erősen nyomultak előre és egyszer csak Áts Feri elkiáltotta magát, hogy szabadítsák ki a kunyhóban levőket. Egyszerre azonban ott termett Nemecsek, aki a láztól “megtáltosodva” a földre fektette az idegen vezért. A vörösingesek között hatalmas lett a zavar és végérvényesen elvesztették a háborút. Az ellenség elment és csak Áts Feri álldogált ott és nézte, amint mindenki körülvette Nemecseket, akit kineveztek kapitánynak. Amikor Áts elment, mindenki tisztelgett neki. Aztán megjelent Nemecsek rémült édesanyja, aki már mindenütt kereste a beteg fiút, aki csak úgy megszökött az ágyából. Az egész csapat hazáig kísérte őket. Végül csak Boka maradt a ház előtt és keservesen sírt. Aztán megérkezett Nemecsek apja is és ő is csak sírt vele. Aztán Boka egyedül maradt az utcán, de látta Áts Ferit, aki eljött, hogy Nemecsek állapota felől érdeklődjön.

IX. rész

Itt néhány bejegyzés következik a gittegylet jegyzőkönyvéből, ami tartalmazza, hogy Nemecsek Ernő nem gyáva és nevét tévedésből írták kis betűvel, és hogy Boka János nevét a történelemkönyvbe be kell írni Hunyadi neve mellé, mert legalább olyan jó vezér ő is. És a legyőzöttek nevei közé pedig az Áts Feri nevét. Továbbá bejegyzések állnak a kiszáradt gitt miatt, amit Kolnay, az elnök nem rágott, és ami miatt az elnöknek fegyelmit szavazott meg az egyesület, és ami nagyon nem tetszett az elnöknek és azt mondta rá: “szemétség”.

X. rész

A Rákos utcában, ahol Nemecsekék laktak, nagy volt a csend. Minden szomszéd lábujjhegyen járt, hogy nehogy megzavarja a kis beteget. Mindenki kérdezősködött, hozott valamit, de csak azt a választ kapták, hogy a kisfiú nagyon rosszul van. Amikor megérkezett Boka és elmondta Nemecseknek, hogy a gittegylet mindent megbánt vele kapcsoltaban és még díszoklevelet is készítettek neki, amiben bocsánatot kérnek és csupa nagybetűvel írják a nevét, de a kis Nemecsek nem hitt Bokának. Megörült a hírre, hogy Áts Feri ott járt előző este és utána érdeklődött, és azt is megtudta, hogy a vörösingesek új vezért választottak, az idősebb Pásztort, de kitiltották őket még aznap este a Füvészkertből, mert a Füvészkert igazgatója megelégelte a nagy lármázásokat. A kis Nemecsek a láztól már mindenfélét elképzelt. Sem a szülei, sem Boka nem tudta lecsitítani. A kisfiú biztosan tudta, hogy meghal, pedig nem is hallotta, amikor az orvos azt mondta az édesapjának, hogy már nem éri meg a reggelt, de talán az estét sem. Mire megérkezett az egylet, hogy átnyújtsák a díszoklevelet, Nemecsek már meghalt.
A fiúk hazamentek, Boka pedig a városban bolyongott, majd a grudra ment be, hogy kisírja magát. Tanúja volt, hogy Barabás és Kolnay ünnepélyesen kibékültek. Nemecseken és a grundon tűnődött és a kunyhóban furcsa szerszámokat látott meg. Ekkor tudta meg a tóttól, hogy a grund tulajdonosa házat építtett arra a helyre, amiért ők harcoltak, amiért Nemecsek az életét adta.

Shakespeare: Rómeó és Júlia

Shakespeare: Rómeó és Júlia

Két ősi emberi szenvedély, a gyűlölet és a szeretet tragikus szembenállása a témája Shakespeare fiatalkori művének. 1594 és 96 között keletkezett, nyomtatásban 97-ben jelent meg. Ez a mű az angol reneszánsz első olyan tragédiája, amelynek középpontjában a szerelem áll: az új típusú testi-lelki viszony, a hitvesi szerelem eddig ismeretlen szenvedélye, melynek alapja a kölcsönös vonzalmon alapuló szabad párválasztás. A fiatalok akaratlanul is szembekerülnek a régi feudális erkölcsökkel, s a reneszánsz szabadságvágy hordozói és hősei lesznek.

A mű szerkezete

• Expozíció: Rómeó el akarja felejteni szerelmét, Rózát
• Bonyodalom: Rómeó és Júlia találkoznak a bálon
• Cselekmény kibontakozása: házasságot kötnek, újra fellángol a viszály a két család között
• Tetőpont: Rómeó megöli Thybaltot, ezért Verona hercege száműzi
• Megoldás: A két fiatal halála, a két család megbékélése

Egy átmeneti kor erkölcsei ütköznek a drámában. Két egymástól elütő és egymással szemben álló világ, erkölcsi rend küzdelme áll a Rómeó és Júlia tragikus konfliktusának középpontjában. Az egyik oldalon a középkori feudális anarchia sötétlik a maga ősi gyűlölködésével az érdekházasságokkal, és a szülői önkényével, a másikon ott ragyog már az új erkölcs, a reneszánsz rend a szerelem megható szépségével és az érzelmek szabadságával. A régi világ, a feudális anarchia kihunyóban van, sok tekintetben már nevetségesnek és értelmetlennek látszik, de még elég erős ahhoz, hogy az egyes ember lelkében jelentkező újat elsöpörje, s a fiatal szerelmesek boldogságát, életét összetörje.

A két család

Montague-k és a Capuletek viszálya adja a szereplők csoportokba rendeződését. A két család viszályának oka ismeretlen.

Az egyik oldalon:

• Júlia: 15 éves tapasztalatlan kislányból felnőtt nő lesz
• Capulet: A komédia műfajából átköltöztetett, zsarnokoskodó apa
• Capuletné: egy aggodalmaskodó, de végső soron szintén engedelmességet követelő anya
• Dajka: az idősebb nemzedékhez tartozik, segíti a fiatalok szerelmét, de lelkiismeret-furdalás nélkül
• támogatja a Párissal való házasságot is.
• Tybalt: gyűlölködő, negatív figura, ki először gyilkossá, majd áldozattá válik
• Páris gróf: gyakorlatias gondolkodású férjjelölt, a két világ választóvonalán libeg. Elítéli a családi veszekedést, őszintén szereti Júliát, de egy pillanatra sem jut eszébe, hogy szerelméről Júliának beszéljen. Csak a szülőkkel egyezkedik, az apától kéri meg Júlia kezét.

A másik oldalon:

• Rómeó: 17 éves fiatal fiú
• Montague és Montaguené: inkább csak árnyalakok
• Lőrinc barát: a dajka dramaturgiai párja, tapasztalt, bizalmas hús-vér figura. Rómeót és később Júliát is segíti. Reneszánsz képviselője, ki megérti a fiatalok szerelmét.
• Rómeó baráti köre, mindenekelőtt Mercutio: szellemes jellem Tybalt ellenpontja és áldozata 

Bonyodalom és katasztrófa
Romeo és Júlia véletlenül találkozik Capuleték bálján. Az izgalmat csak fokozza, hogy Romeo álarcban, hívatlanul tartózkodik ott. Júliát itt mutatnák be udvarlójának, Páris grófnak, aki nem neki, henem inkább az apjának teszi a szépet. Az első látásra fellobbanó szerelem nem is lenne olyan hiteles, ha nem állna vele szemben Romeo előző epekedése Róza iránt, aki azért nem tűnik föl soha a színpadon, mert Romeo iránta érzett vágyakozása anyagtalan (a petrarkista szerelemideál típusa, ahol a szerelem magáért a szerelemért létezik). Ezzel szemben Rómeó és Júlia már az első találkozásukkor csókolóznak, versben (angol szonettben) beszélgetnek. Ennek a szerelemnek a hitelét az adja, hogy teljes bizalmon alapul: Júlia bátran kiáltja ki érzéseit a bál után az éjszakába, s az őt kihallgató Rómeó akár ki is ábrándulhatna belőle, ha nem érezné ugyanazt. Mikor rájönnek, hogy az ellenséges két család tagjai, egy pillanatra megdöbbennek az eléjük tornyosuló akadálytól, az éjszakai szerelmi vallomásban azonban már megtagadják származásukat és nevüket, mert ezek szerelmük útjában állnak. Júliában és Rómeóban a lázadóan romantikus szerelemmel együtt él valami praktikus konzervativizmus: vonzalmukat esküvővel kívánják Verona előtt társadalmilag is elfogadhatóvá tenni.
A dráma fordulópontja, a küzdelem felerősödése Mercutio és Tybalt halála. Rómeó nemcsak felesége közeli rokonát ölte meg, hanem szembekerült a szigorú hercegi paranccsal is. Ha eddig volt is valami távoli remény, hogy Capulet valamikor beleegyezését adja a házasságba, most ez a remény is szertefoszlik.
A fiatal szerelmesek hajnali búcsúzása után megkezdődik a félreértések és tévedések tragédiához vezető sorozata. Rómeó Mantovába menekülése után Júlia kerül a dráma középpontjába. Árván, elhagyottan, egyedül kell döntenie jövendő sorsa felől, csak Lőrinc barát cellája és szíve nyílik meg előtte. Kétfajta hűség csap össze benne: a család iránti és az, amelyik férjéhez, Rómeóhoz köti. Két szálon fut tovább a cselekmény a két világ közötti távolságot kiemelve.
A tévedések tragédiája

• Júliát apja megtagadja, anyja sem érti, a dajka is hátat fordít neki
• Száműzött férjét siratja, s azt hiszik, Tybaltért zokog
• asszony, és férjhez akarják adni (nem mehet újra férjhez, de a házasság megtagadását a szülői tekintély elleni lázadásnak tekintik)
• egyetlen remény az időben lehetne, de pont ezt veszik el tőle az esküvő siettetésével azt színleli, hogy beleegyezik a Párissal kötendő házasságba, s a szülők ezt őszinte engedelmességnek vélik
• Júlia 42 órás “halálára” készül, a család pedig az esküvőre
• él még, de halottnak hiszik, s kriptasírba zárják – halottnak hiszi a visszatért Rómeó is, és végez magával: Júlia nélkül nincs számára élet, s az álmából ébredő Júlia sem tud már létezni ifjú férje nélkül

A családok közötti ősi gyűlölködést a fiatal szerelmesek hősi lázadása s tragikus halála szünteti meg. A végső jelenetben helyreáll a rend, de borzalmas árat kellett fizetni érte.

JÓKAI MÓR: A kőszívű ember fiai

                                                                 JÓKAI MÓR: A kőszívű ember fiai
                                                                                  (1869)



Jókai új művének előkészületeiről a Fővárosi Lapok számolt be 1868-ban: Jókai Mór ismét egy nagy regényen dolgozik. Címe: Anya örökké. A forradalom idején játszik, s a nagy események végig vannak szőve benne.” A beharangozott alkotást a következő év január 1-jétől A Hon közölte folytatásokban, már a végleges címmel: A kőszívű ember fiai.
A 1848-49-es forradalom és szabadságharc témáját az író több nagyterjedelmű regényben is földolgozta (Politikai divatok, Enyim, tied, övé, Egy az Isten, A kiskirályok, A tengerszemű hölgy, Akik kétszer halnak meg, A mi lengyelünk). Már a világosi napokat követő országos gyász és levertség idején fölidézte a függetlenségért folytatott küzdelmet a Csataképekben (1850). A kötet egyik novellájában, Az ércleányban fogalmazta meg azt a szemléletmódot, mely A kőszívű ember fiainak is meghatározó eszmei és poétikai elve lesz: Źrjunk mitológiát. Źrjuk le az év eseményeit híven, valóan, mindent, ami megtörtént, minden csodálatost, emberfölöttit, nagyszerűt, amit láttunk, amit tapasztalánk, aminek szemtanúi voltunk.”
A történelem mitikus értelmezése tükröződik A kőszívű ember fiai időtechnikájában. Sorsfordító korszakokban összetorlódik az idő, az emlékezet és a képzelet összesűríti az eseményeket. Az olvasó számára folyamatos cselekményláncnak hat a Baradlay Kazimir halálától a szabadságharc bukásáig és a megtorlásokig tartó történet, mely a befogadó logikája szerint 1848 kora telétől 1849 késő őszéig tart. Valójában azonban legkevesebb négy évet ölel át a regény. Jókai csak ritkán nyújt fogódzót, a történelemben jártas olvasó azonban tudja, hogy a mű elején lezajló nagyváradi megyegyűlés mintájául az 1845. december 15-i bihari közgyűlés szolgált. Źgy a nyitófejezet időpontját ugyanezen év elejére tehetjük. Az évek múlására utal az is, hogy Ödön gyermeke a szabadságharc bukásakor már három éves. Az olvasó azonban mindezt nem érzékeli, az életképek sokaságából álló  regény egybefüggő freskót alkot. Pedig Az első lépcső ama” magaslathoz című fejezet, melyben az Oroszországból hazatért Ödön elfoglalja a főispáni széket, és a rákövetkező Tavaszi napok között legalább két és fél esztendő telik el. Ettől kezdve, 1848. március 13-tól viszonylag összefüggően követik egymást az események, bár az egyes történésekre fordított terjedelem különböző. Budavár ostroma mint a regény egyik csúcspontja négy fejezetet fog át. Három napba sűríti viszont a Bécsből a Kárpátokon át hazatérő Richárd kalandjait az író.
A mitikus szemléletmód következménye, hogy valóság és fikció szervesen egybeolvad A kőszívű ember fiaiban. A szereplők között találunk történelmi alakokat, egy-egy epizódban feltűnik Görgey, Kmetty, Mészáros Lázár, Henczi, Kleinheincz. A Baradlay fiúk megrajzolásához sokan szolgáltak mintául. Ödön figurájában Beöthy Ödön, Irányi Dániel élettörténete és jellemvonásai figyelhetők meg, Richárdéban pedig Lenkey századosé és Desseffy Lajosé. Jenő felvette az író egyes jellemvonásait, de alakjának megrajzolásában a könyvélmények és Szacsvay Imre sorsa is szerepet játszott. Özvegy Baradlay Kazimirnét főként édesanyjáról mintázta Jókai, de a hősszívű anya gyakran feltűnt az egykori tudósításokban is. A mellékalakok közül Boksa Gergő Rózsa Sándorral mutat rokonságot. Az író élclapjaiból került át a regénybe Tallérossy Zebulon és Mindenváró Ádám. A történeti események közül szerepel A kőszívű ember fiaiban az 1848. március 13-i bécsi forradalom, a magyar parlamenti küldöttség március 15-i bécsi látogatása, a bécsi munkáslázadás leverése, a december 11-i kassai vereség, az 1849. április 6-i isaszegi csata, majd április 21-én Budavár visszafoglalása.
Jókai számára 1848-49 olyan szellemi és erkölcsi tőkéje a nemzetnek, amelynek évszázadokra be kell vonulnia a magyar történelmi mitológiába, ahonnan nehéz időkben is erőt lehet meríteni. Abba a mítoszvilágba tartozik, ahol hősök, áldozatok, ahol megpróbáltatások vannak. Ezért a forradalomról és szabadságharcról emlékezve arról szól, ami benne felemelő. Értelmetlen számon kérni tőle a kritikai szembenézést és elemzést, a kudarc belső okainak feltárását. Ezt a feladatot a magyar irodalomban mások, többek között Arany János és Kemény Zsigmond végezték el.
A história nemcsak hátteréül szolgál, hanem alakítja is a középpontban álló Baradlay család és a velük kapcsolatba kerülő személyek sorsát. A nyitó jelenetben a halálos ágyán fekvő Baradlay Kazimir végrendeletet diktál feleségének. Meghagyja számára, milyen szellemben nevelje fiait, hogy azok a monarchia hű támaszai legyenek. Sőt felesége életét is szabályozni akarja: arra kényszeríti, hogy a gyászidő letelte után új házasságot kössön. Férje halálának pillanatában azonban Baradlayné megfogadja, hogy mindenben az ellenkezőjét cselekszi majd, mint amit a végrendelet előír. A kezdetben személyesnek és lélektaninak tűnő ellenkezés hamarosan politikai felhangot kap: a Habsburg-hű  férjjel szemben a nemzetéhez hűséges anya irányítja és befolyásolja fiai életét. Ödönt, aki Szentpéterváron diplomata, hazahívja, s a fiú elfoglalja a császárpárti Rideghváry Bence helyett a főispáni széket, majd a szabadságharc idején kormánybiztos lesz. Richárd katona, éli tiszttársai bohém életét. A függetlenségért vívott küzdelemkor az anya személyesen megy el érte, s Richárd csapatával hazatér. A legkisebb fiú, Jenő hivatalnoki pályán dolgozik. Távoltartja magát a politikától, sodródik az eseményekkel. Anyja hívására visszatér Bécsből hazájába, lelkében gyötrődéssel és bizonytalansággal. A fiúk sorsának alakulása jelzi Jókai értékrendjét és utal az író hőseihez való viszonyára. A legfontosabb érték a haza iránti cselekvő hűség, a polgárerények elsődlegessége a magánemberével szemben. Ödön és Richárd némi belső tusakodás után erre teszi fel életét, s ezért megadatik számukra a családi boldogság is. Jenő Alphonsine-ba szerelmes, ez az érzés tartja fogva, a haza sorsa nem érinti meg. Tragikus tévedéséért bűnhődnie kell. Jókai tehát beleavatkozik hősei életébe, büntet vagy felmagasztal. De szereti a legkisebb fiút is: Jenő önként 

testvére helyett vállalt halála a tragikus vétség felismerése, de egyúttal a jóvátétel felemelő gesztusa is.


Az értékrend meghatározza a női szereplők karakterét is. Lánghy Aranka és Lindenwall Edit – Ödön és Richárd menyasszonyai-feleségei – közös jellemvonása, hogy tiszták, szerények és hűségesek szerelmükhöz. (A mű koncepciója nem engedi kibontakozni azt a rejtett vonzalmat, amit a regény végén Jenő és Aranka érez egymás iránt. Jókai kétségek között hagyja az olvasót, vajon Jenő siralomházi levele nem bújtatott, megkésett szerelmi vallomás-e?) A félszeg legkisebb fiú vonzódása az érett, nagyvilági Alphonsine-hoz lélektanilag hiteles. A bukott nőként ábrázolt Alphonsine-t a kényszer hajtja a kapcsolatba, az állandó hitegetésbe és színjátékba. ž Palvicz Ottót szereti, ám bűnös viszonyuk” gyümölcsét, a gyermeket nem vállalja. Jenő iránti tettetett vonzalmához a másik két Baradlay fiúval szemben táplált elvakult gyűlölete társul. Sajnos Jókai nem elégszik meg ennek politikai és lélektani okaival, hanem a regény végén még bonyolult örökösödési harcot is feltár.
A történelemértelmezés azonban túlemeli A kőszívű ember fiait a család-, a lélektani vagy kalandregény műfaján, s a mítoszt leginkább kifejezni képes eposz felé közelíti. Az eposz mindig egy egész nép életére kiható nagyjelentőségű eseményt dolgoz fel, mely a túlvilági elemek bekapcsolásával kozmikus méretűvé válik. A magyar szabadságharc a jó és a gonosz egyetemes vetélkedése: Az egész világ két táborra oszlott, s küzd egymással a felülkerekedésért” (Az a harmadik). A fejezeteket felvezető monumentális képek a természeti erők beavatkozásáról tudósítanak: A nap nyugovóra járt, előtte a vérvörös felhőkkel borított ég. Mintha egy óceán hömpölyögne odafönn izzó lávától. A skarlát felhők tűzszegélyei között csak egy darabka folton látszik ki az ég. Egy darab világoszöld ég” (A vérveres alkony). Az egyértelmű színszimbolika is érzékelteti a természet és az emberi világ egybeolvadását. Budavár ostroma nem a szabadságharc vitatott eseménye, hanem besorolódik a világtörténelem legfontosabb mozzanatai közé, hiszen: Ami volt a púni népnek Carthago, az Izraelnek Jeruzsálem, a keresztyén világnak a szent föld, a franciának Párizs, az orosznak Moszkva, az olasznak Róma – az volt minekünk Budavár” (Párharc mennykövekkel). Ödön és Richárd Magyarország felé tartva az ellenséges erőkkel vív kegyetlen harcot. A legidősebb testvért farkasok kergetik és kerítik be, Richárdot az osztrák csapatok üldözik. Heroikus küzdelmük az Odüsszeia hőseinek hányattatásait idézi.
A regényt át- és átszövik az ismétlődő motívumok és toposzok. A hősi műfajra utal a két nemes ellenfél, Richárd és Palvicz Ottó háromszori párbaja. A végzetszerűséget jelzi Rideghváry jóslata: Ez az út is elvezet egy magaslatra: annak a magaslatnak a neve vérpad” (A kézfogó napja). Az egyes lépcsőfokoknál” az anya vagy Ödön visszaemlékezik a próféciára. A regényt mintegy keretbe foglalja Leonin és Ödön találkozása. A történet kezdetén a fiatal orosz tiszt menti ki magyar barátját a befagyott Dnyeper jege alól, a végén a megszálló hadsereg tisztjeként tartóztatja le Ödönt. S csak később derül ki, hogy voltaképpen ezzel mentette meg a Baradlay fiú életét az üldöző osztrákoktól. A regény állandóan ismétlődő jelenete a férje portréjával vitatkozó Baradlayné alakja. A holt ember  átkának bosszúistennőként formált képviselői a Plankenhorst família hölgyei, az anya, és főleg leánya, Alphonsine: a pokol örvénye nem lehetett sötétebb, mint Alphonsine két szép szemének mélysége volt” (Sötétség).
Az eposzi formába öntött mitikus történelemszemlélet eredménye, hogy a múlt, az elbeszélés tárgya mindig eszmény, követendő példa. A 1848-49-es események legfőbb tanulsága és értéke a nemzeti összefogás. A haza hívó szavára nemre, fajra, életkorra, társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül mindenki védte az országot,
a lélekcserélő időkben” egy emberként álltak a nemzet mellé. Az Egy nemzeti hadsereg” című fejezet meséli el ódai szárnyalással, honnan vette ez a nemzet az ősmondabeli erőt az újabb kornak a Nibelungen énekéhez”. A küzdőtéren nem is győzheti le az elszigetelt országnak rokontalan nemzetét” a kilenc oldalról  rárohanó támadás”. Nem is az ellentábor, hanem az isteni ítélet dönti el a küzdelmet. Ez a Perhélia című fejezet, amely az 1849 nyarán Magyarországon valóban látható különleges légköri tüneményt teszi meg az istenítélet szimbólumául, felhasználva azt a körülményt, hogy Kossuth a bukás előtti végső percben keresztes hadjáratban szólította föl a föld népét végső küzdelemre. Ödön apósa, Lánghy tiszteletes fanatizálja a népet a Tisza partján, és hirtelen bekövetkező halála úgy oldja meg az istenítéletté emelt konfliktust, hogy a bukást felsőbb végzetnek tulajdonítja, s egyúttal nyitva hagyja az utat a jóvátételre” (Szörényi László).
Az eposz műfajának sajátossága, hogy mindig viszállyal kezdődik és megbékéléssel fejeződik be. Csak az istenítéletként értelmezett kudarc magyarázhatja a bukás utáni harmóniát. Baradlayné megbékél férje szellemével Richárd amnesztiája után, Jenő önfeláldozása megteremti a családi békét. A világosi fegyverletételt követően a héroszok visszavedlenek átlagemberekké. Edit a kosztpénzről beszélget a mérnöki pályára készülő Richárddal. Az örökség váratlan és motiválatlan jóvátétel. Palvicz Ottó fiának elzüllése öröklött tulajdonságainak következménye. A végszóban a budai várkert harcáztatta földjén” a gyermek trónörökös a zöld füvön fehér báránykával játszik, kék és fehér mezővirágokból” fon koszorút a báránynak. Az idill és a színek a megbékélést, a feledés útját” jelképezik. És azt is, hogy vége a hőseposz és mítosz korszakának.
A regényt sokféle stílus és beszédmód jellemzi. Az anekdotázó-adomázó közvetlenséget a klasszikus retorika szabályai szerint felépített szónoklatok váltják, a romantikus pátosszal áthatott leírások keverednek az antik utalásokkal tűzdelt meditációkkal. Sajátos színt képviselnek a mellékalakok megnyilatkozásai, a dialektus érzékeltetése.
A kőszívű ember fiait Jókai Keresd a szívet címmel dramatizálta. A filmváltozatot Várkonyi Zoltán rendezte 1965-ben.

Fekete István:Tüskevár

A regény fontosabb szereplői:

- Ladó Gyula Lajos – Tutajos
- Pondoray Béla – Bütyök
- Matula Gergely – öreg csősz a zalai nádrengetegben
- István bácsi – főagronómus, Tutajos anyjának testvére
- Nancsi néni – István bácsi szakácsnője
- Kengyel – Tutajosék számtantanára
- Piri mama – Tutajos apjának a testvére
- Tutajos anyja és apja
- Bütyök édesanyja
- Kengyelné – az új számtantanár
- Szanyadi Katalin – Bütyök szerelme
- Dubovánszky, Acél, Wallenberg, Avas, Csillik – gyerekek

A regény két gyermek, Tutajos és Bütyök vakációjáról szól. Az utolsó napokban, az iskolában azért imádkoznak, hogy semmiből se legyen a bizonyítványukban négyesnél rosszabb jegy, mert akkor bizony Tutajost, azaz Ladó Gyula Lajost nem engednék el szülei a nyáron sehová.
Egyedül már csak a számtan miatt kell aggódnia, mert Kengyel tanár úr még kihívja őt felelni, de Gyula nem bírja megoldani a feladatot, így veszélyben az év végi osztályzata.

Eljön a bizonyítvány osztás napja. Gyula és Béla guberálnak, azaz letakarják a bizonyítványt, és egyenként nézik végig a jegyeket. Arra lesznek figyelmesek, hogy valaki áll mögöttük – Kengyel az. Megdöbbenve látják, hogy a szigorú számtantanár „megkegyelmezett” az álmodozónak, és jelest vésett a füzetébe. A nyár tehát biztosítva van.

Tutajoséknál mindenki örül a fiú jó jegyeinek. Piri mama, Gyula atyjának testvére a konyhában e naphoz méltót remekel. Tovább növeli a család örömét, hogy kiderül, Ladó Ákos, az atya – egy újításáért – munkahelyén ötezer forint (akkoriban „nagy” pénznek számított) jutalomban részesül. Az ünneplőkhöz csatlakozik a vidékről érkezett István bácsi is, ki felajánlja, hogy bevásárol Gyulának a nyaraláshoz – megérdemli, hiszen jó jegyeket szerzett. Indulás előtt vesznek ezt-azt: szandált, horgászbotot, bicskát.

Béla és Gyula elbúcsúznak egymástól. István bácsi látja, hogy Bütyök szegény fiú, ezért igyekszik „kitalálni” valamit, amivel segíthet. Míg István bácsi a megoldáson töpreng, leveleznek fognak.

Az utazás nem hosszú. A vonaton mind István bácsi, mind Gyula elbóbiskol. Gyula István bácsi keltegetésére ébred – várnak rájuk lovas kocsival. Miközben baktatnak a kocsival István bácsi háza, és persze Nancsi néni ebédje felé, a Tüskevárról 

beszélnek, mely réges-régen épült, a nádtenger közepén.
István bácsi elmagyarázza Gyulának, hogy azt tehet, amit akar, de gondoljon mindig arra, hogy már majdnem felnőtt ember: cselekedeteinek következményei vannak. Gyula számára most kezdődik a vakáció.
Megismerkedik Matulával, „kiképzőjével”, akivel az egész nyarat tölteni fogja. Tutajos már az elején szivarmérgezést kap, de felépül. Horgászni tanul Matula segédletével, így igazi jó barátokká válnak. Tutajos ettől fogva már nem is István bácsinál, hanem Matulánál lakik.
Tutajos megtanulja, hogy a tűző napon lenni veszélyes, mivel könnyen leég az ember, s utána csak fájdalmai lesznek. Tanulmányozza az állat és növényvilágot. Tapasztalatairól levélben értekeznek Bélával.
Bütyök megírja egyik levelében, hogy nemsokára látogatóba érkezik. Elárulja azt is, hogy számtantanáruk, Kengyel nősülni készül, s hogy leendő neje fogja átvenni helyét az iskolában, mivel a tanár úr állást kapott az egyetemen.
Levél érkezik István bácsitól is, aki örül, hogy a fiú kezdi megszokni ezt az új életet. Közli azt is, hogy barátjáért le kell majd mennie a vasútállomásra, s ehhez bizony hajnali kettőkor kell majd felkelnie.
Bütyök érkezése előtt Gyula és Matula rendet rak a kis kunyhóban, hogy tisztaság fogadja a fiút. Megérkezik Bütyök. A két fiú nagyon örül egymásnak.
Egy vihar alkalmával a két fiú megfázik. Bütyök hamar felépül, de Tutajos annyira beteg lesz, hogy egy hétig csak fekszik, s orvos ápolja. Ez idő alatt ismeri meg Bütyök szerelmét, Katalint. A két fiú elhatározza, hogy a még rendelkezésre álló két hét alatt megkeresik a Tüskevárat, hátha kincsre lelnek.
A Tüskevár keresése közben Bütyök egy árokba zuhan, Tutajos pedig Matulát hívja segítségül. Sikerül a fiút kiszedni a gödörből.
Matulával megbeszélik a fiúk, hogy télen is visszajönnek, mert annyira jól érezték magukat. A búcsúzás senkinek sem könnyű. Hazaérkezésüket követően mindkét fiú szülei látják, hogy mennyire megemberesedtek a gyermekek – felnőtté váltak, igazi nyolcadikos fiúkká.
Visszatérve az iskolába megismerkednek Kengyel feleségével, aki szintén megállapítja, hogy a fiúk nagyon megerősödtek. S mikor arra kéri őket, hogy meséljék el nyári élményeiket, Tutajos és Bütyök feszeng, kitér a válaszadás alól, mivel úgy érzik, hogy mindaz, ami velük történt a nyáron olyan szép, hogy elmesélhetetlen.

Arany János:Toldi

Helyszín:
Nagyfalu, nádas, Buda, Pest

Első ének
Az elbeszélő költemény a nyári pusztán henyélő béreslegények képével nyit. Egyedül Toldi nem lustálkodik: a látóhatárt kémleli, ahonnan egy sereg közeledik. Megtudjuk, hogy Toldi nemesi családból származik, de csak bátyja, György részesült ennek megfelelő neveltetésben, hiszen a királyi várban, a királyfi mellett tölti napjait. Toldi Miklósban ezért sok keserűség és düh van bátyja iránt. Szeretne ő is inkább katona lenni. A sereg Laczfi nádor vezetésével a közelbe ér, és a nádor Miklóstól kér útbaigazítást Buda felé. Miklós zokon veszi, hogy a nádor parasztnak szólította, ezért az utat egy hatalmas farúddal mutatja meg. A katonák elképednek rajta, mekkora ereje van. Sajnálkoznak felette, hogy Miklós csak egy paraszt, hiszen, ha nemes lenne, kitűnő katona válna belőle.

Második ének
Eközben nagy a sürgés-forgás Nagyfaluban a Toldi-házban, mert hazaérkezett György, s vele negyven cimborája. Miklós, mikor megérkezik, meg akarja ölelni bátyját, de az durván elutasítja a köszöntését, és semmirekellőnek nevezi. Majdhogynem kenyértörésre kerül a dolog: Miklós felajánlja, hogy távozik a háztól, ha megkapja a vagyon neki kijáró részét. Erre György jól pofon csapja, mondván, hogy ez a neki kijáró rész. A fiúk erre majdnem egymásnak esnek, édesanyjuk azonban közéjük áll. Miklós borúsan félrevonul.

Harmadik ének
György arra buzdítja vitéz barátait, hogy Miklóssal incselkedjenek. Miklós tűri egy ideig, de mikor egy dárda a vállát éri, kitör belőle a düh, megragadja a malomkövet, amin ült, és a vitézek közé hajítja. A súlyos kő az egyik vitéz halálát okozza. Miklósnak ezért menekülnie kell a háztól, György kiadja a parancsot katonáinak, hogy kerítsék kézre.

Negyedik ének
Miklós három napig bujdosik, nehezen talál élelmet magának. Három nap múlva talál rá hű cselédje, Bence, ennivalót és bort hoz neki. Megpróbálja rávenni Miklóst, hogy térjen haza, mikor bátyja visszamegy Budára, Miklós azonban hajthatatlan. Egyedül anyja iránti szeretete tartaná vissza, ám csak egy üzenetet küld neki: hallani fog még róla, és büszke lesz rá.

Ötödik ének
Miklós a nádasban bujkálva véletlenül két kisfarkasra bukkan. Megsimogatja őket, ám rosszul teszi, mert az anyafarkas kölykei védelmében rátámad. Óriási dulakodás kezdődik az anyafarkas és Miklós között, ráadásul a hím is hamarosan megérkezik. Végül mégis Miklós kerül ki győztesen. A nagy küzdelem után elgondolkodik, vajon nem kéne bátyját is éppen így megölnie. Ettől azonban visszatartja a lelkiismerete. Tovább folytatja útját, a két kimúlt farkast azonban magával viszi.

Hatodik ének
Miklós az éj leple alatt hazalopakodik, hogy anyjával beszélni tudjon. A házban mindenki alszik. Alvó bátyját meglátva Miklósnak megint eszébe jut, hogy most megölhetné, de nem teszi: csak az ágya mellé fekteti a két kimúlt farkast, hogy ezzel adja tudtára, hogy itt járt. Majd felkelti édesanyját, hogy elbúcsúzzon tőle: közli vele, hogy felmegy Budára, hogy vitéz legyen belőle. A búcsúzkodásnak az vet véget, hogy a kutyák a háznál felriadnak a farkasok szagára, és felverik a házat. Miklósnak így azonnal távoznia kell.

Hetedik ének
Négy napos út után Miklós a Rákos mezejére érkezik, egy temető mellé. Látja, hogy a temetőben keservesen sír egy asszony, aki az édesanyjára emlékeztette őt. Megkérdezi tőle gyászának okát, az asszony pedig elmondja, hogy két vitéz fiát siratja, akiket egy cseh vitéz ölt meg. A Duna szigetén ugyanis egy cseh vitéz állandóan becsmérli a magyarok vitézségét, ezért sok magyar megverekszik vele, ám eddig mindenkit megölt.

Nyolcadik ének
Eközben György azon mesterkedik, hogy kiforgassa öccsét a családi vagyonból. Felmegy Budára Lajos királyhoz, és előadja neki, hogy az öccse világ életében egy nagy korhely volt, nemrégiben pedig megölte egyik szolgáját. A király felajánlja Györgynek, hogy hozza fel öccsét Budára, s ha Miklós legyőzi a cseh vitézt, megkegyelmez neki. György azonban közli a királlyal, hogy Miklós a gyilkosság után világgá ment. S minthogy eltűnt, a törvény előtt halottnak számít. Alakoskodva felajánlja Miklós vagyonát a királynak, hogy rendelkezzék vele (persze arra számít, hogy a király úgyis neki adja). Azonban meglepetés éri: a király úgy rendelkezik, hogy annak adja csak oda a vagyont, aki megverekszik a csehvel és győztesen kerül ki.

Kilencedik ének
Miklós eközben felér Pestre. Egy utcai padon üldögélve nagy lármára lesz figyelmes: a vágóhídról elszabadult egy bika, s a vágóhídi legények kutyákkal próbálják megfogni, ám a bika mindegyik kutyát megöli. Az egész utcában nagy a rémület, senki nem mer közelíteni az állathoz. Miklós azonban az utca közepén elébe áll az állatnak, egy nagy dobbantással és kurjantással lecsillapítja, majd szarvánál fogva visszavezeti a vágóhídra. Nagy csodálatot kelt az emberekben, de nem hálásak érte: egy darab májat vetnek oda neki, és nem hagyják, hogy a vágóhídnál aludjon. Miklós ezért a temetőbe megy, hogy felkeresse az özvegyasszonyt és elkérje tőle halott fiai fegyverzetét. Az asszonyt azonban nem találja sehol, s végül a temetőben hajtja álomra a fejét.

Tizedik ének
Miklós lódobogásra ébred, s a közeledő lovasban öreg szolgáját, Bencét ismeri fel. Bence elmondja, hogy édesanyja küldte utána, hogy találja meg, s maradjon vele, segítve és szolgálva őt. Egy cipót is küldött Miklósnak, amelybe egy szelence volt belesütve, a szelencében pedig arany volt. Nagyon megörült ennek Miklós, mert ebből a pénzből tud magának fegyvereket vásárolni. Bencével felkeresnek egy fogadót, ahol Miklós jókedvében egy kanna bort megiszik, s táncol is.

Tizenegyedik ének
A császári család még mindig vacsorázik, mikor a császár dolgozószobájában kialszanak a fények.

Tizenkettedik ének
A király teljesen elképed az ismeretlen vitéz erején, s parancsot ad ki, hogy hozassák elé, hadd adja neki Toldi György öccsének vagyonát. A király előtt Miklós felfedi kilétét, s fény derül György mesterkedéseire. A király igazságot akar szolgáltatni, s György részét is Miklósnak akarja adni, ő azonban lebeszéli róla, mondván, hogy nem vagyonra szeretne szert tenni, hanem katona szeretne lenni a király hadseregében. A király örömmel katonái közé veszi, s kardot ajándékoz neki. Nemsokára megérkezik Toldi édesanyja is, és nagy boldogan borulnak egymás nyakába. Minthogy a király Györgyöt kitagadta udvarából, György megy Nagyfalura lakni, Miklós és az édesanyja pedig a király mellé kerül. Toldiból az idők során pedig rettenthetetlen és híres vitéz lett

Petőfi Sándor: János vitéz

A mű keletkezése: Petőfi Sándor ezt a művet 6 nap és 6 éjszaka alatt írta Vahot Imrénél szállásadójánál és munkaadójánál 1844-ben, majd 1845. március 6-án jelent meg a Pesti Divatlapban.  Eredeti címe Kukoricza Jancsi volt, s csak addig tartott, amíg Jancsi a francia udvarból hazaérkezik.  A barátok ösztönzésére folytatta tovább a művet, s az olvasók tanácsára változtatta meg a mű címét a ma is ismert címre.

Rövid tartalom:

Kukorica Jancsi egy kis juhászbojtár, szerelme Iluska. Mindketten szegény árvák. Jancsit a kukoricaföldön találtak, és így kapta ő meg e nevet, jó mostohaanyja volt, de a nevelőapja, gazdája annál szigorúbb. Iluskát pedig egy gonosz banya vette magához ,hogy dolgoztassa kínozta őt .A  két szereplő Jancsi és Iluska szerették egymást .Egy nap találkoztak kint a szabadban . Iluska a patakban mosott , Jancsi meg a nyájat őrizte. Beszélgetésük során, a nagy szerelemben, ki- ki elfelejtkezett dolgáról. Iluska a mosásról, Jancsi meg a nyáj őrzéséről. Jancsinak oda veszett a nyája, Iluskának meg haragra gerjed ta mostohája. Jancsinak éjszaka el kell hagynia faluját az elveszett állatok miatt. Itt kezdődnek meg Jancsi kalandjai. Jancsi barangol az erdőben és rá talál egy házra, amiben 12 rabló tanyázik. Jancsit meg akarják ölni, de végül megbarátkoznak vele és befogadják társaságukba. Éjszaka Jancsi rájuk gyújtja a házat. Majd tovább áll. Az úton találkozik a huszárokkal. És beáll ő is katonának a seregbe, mennek Franciaországba legyőzni a törököt. Átjutnak Tatárországon, az emberevőkön a szerecsen király segítségével. Elérnek Lengyelországba, onnan pedig Indiába. Sok megpróbáltatásban van része: küzdenie kell a hideg ellen (és lovát a hátára veszi, hogy ne fázzon), a meleg ellen (így éjszaka keltek útnak , mert vizük nem volt így a felhőket csavartak ki hogy inni tudjanak ,ételként levegőt haraptak) , lovuk pedig mindig megbotlott a csillagokba. Majd megérkeztek Francia országba . Itt Jancsi kiszabadította a királyleányt , akit elrabolt a basa . A francia király felajánlja a fele királyságát és a lánya kezét, de Jancsi elutasítja. Jancsi elmeséli a királynak élete történetét és Iluska szerelmét.A király végül elnevezi Kukoricza Jancsit , János vitéznek  és ad neki egy tarisznya aranyat . Jancsi hajóra ül , hogy menjen haza Iluskájához,  de jön egy nagy vihar. Ő egy felhőbe megkapaszkodik , majd egy griffmadár hazarepíti . Otthon szomorú hír fogadja: szeretett Iluskája meghalt . Kimegy, a sírjához,letép, egy szál rózsát majd továbbáll .Találkozik egy fazekassal,kinek elakadt a szekere az óriások földjének határán . Majd János elmegy megöli az óriások csőszét , és a királyt is. Az óriások jobbágyai lesznek, adnak neki egy sípot, amin bármikor segítséget kérhet tőlük. Az utazása során elkerül a Sötétség országába, itt a banyák találkozója volt , majd az óriás barátaival elpusztítja  őket . Majd továbbáll , eljut az Óperenciás tenger partjára. Az óriás a hátán viszi őt 3 hétig, hogy eljusson a túlsó partjára, de egy szigetig jutottak el, ez volt Tündérország. Itt megharcol a három kapu őrzőivel:3 medvével , 3 oroszlánnal, valamint egy sárkánykígyóval. És belép Tündérországba. Itt minden mesés és csodálatos csak ő szomorú. Életét vízbe akarja fojtani, bedobja a rózsáját a tóba és aztán utána akarja vetni magát, de abban a pillanatban a rózsából, mely Iluska hamvaiból nőtt, Iluska feltámadt. Így egymásra talált a két szerelmes. Tündérországban őket választják meg uralkodóknak.